babilon nyulai

Csóri jagellóknak van most nagy becsicskulása Szegeden, haljak meg nem cserélnék velük. Kajakra kirakták őket a smasszer arcú önkoris cimbijeik a Klauzál térre, hogy kapkodják lefelé a bringásokat a nyeregből mert az van, hogy most már csak tolni lehet a vasat a Kárászon, a kerós lakos meg baktathat leszegett fejjel a bringája mellett gyalogosan, mint a kibaszott bogarak. Faszom se gondolta volna, hogy van olyan, hogy az üres téren csak tolni lehet a paripát, azt meg, hogy egész városrészeket kerékpár mentesítenek, még a legbetépettebb álmomban sem hittem volna.

Na de most megtanultam egy életre, hogy mi is az a szegedi bronz!

Sodródok át reggel céltalanul a Klauzál téren lépésben, hesszelem a századfordulós építészet lenyomatát az alföldi tájon, mire elém ugrik két fess és fiatal, első ránézésre is láthatóan elkötelezett zsarucsemete, hogy na akkor a SZIG meg a lakcímkártya mutiban készült, úgyhogy elő vele, mint a spurival a kisgatyából. Lakcímkarira mondtam, hogy felejtős, mert ha nálam lenne se adnám oda, a SZIG-em meg ezer éve nem tudom, hogy hol van, de egy kártyajogsit tudok virítani gyorsba-okosba. Kérdem őket, hogy mi a szitu, mielőtt átadom tisztázzuk a tényállást. A beszédesebb verzió előadta, hogy ácsi van, mert overt fújt a polgármester a tekerésre a placcon és most már jön a terror meg minden, letelt a türelmi idő és én vagyok az utolsó pesti lúzer Sun Cityben akit még megbasznak mert a többiek már megtörtek és tolják a bringát mint a kisangyal.  A csendesebbik hang közölte, hogy három rongy az alja helyszíninek és már vette is elő a háta mögül azt a kis hülye noteszt amibe az ilyen eseteket fel szokták jegyezni az utókor és az ügyeletes tiszt számára.

Az intézkedés pillanata

Miután megnyugodtam, hogy nem verik ki belőlem a halálos szart és nem kell Nürnbergbe mennem vádlottként a bűnöm miatt, átvettem az irányítást és mondtam nekik, hogy elismerem a szabálysértés tényét, de néhány dimenziót fontosnak tartanék megvilágítani.

A következő közel húsz percben generáltam egy közepesnél kicsit jobb diskurzust a rendőrség és a civil lakosság közötti feszültségről, a polgármesterség szerepéről a közösségen belül, a kerékpáros konjunktúráról, a magára hagyott generációról, Babilon alföldi mocskáról, a 2006-os sajnálatos októberi eseményekről, a bűnmegelőzésről, a tiszteletről, a társadalmi tőkéről, a Tiszáról, Lechner Ödön munkásságáról és arról, hogy mennyire kurvára imádom ezt a várost és, hogy nincs azaz isten, hogy elbasszák a napom mert évek óta vártam a pillanatot amikor végre megrakom Szegedet és ha ez a sárga csekk nem égi jel arra, hogy jó úton vagyok, akkor a kibaszott világon semmi sem az!

A rögtönzött szociális rituálé végén szépen kérték, hogy toljam már ki a bringát a tér szélére, de ezt már csak egy bájos mosollyal jutalmaztam és nyeregben, vidáman tekerve hagytam el a műveleti területet.